2008. júliusi bejegyzések

Ha kicsiny hazánkról, annak születésnapjáról esik szó akkor illik megjegyezni, hogy ez itt bizony Európa közepe, és ezen logika mentén muszáj megmutatni az ünnepségsorozat keretein belül is, hogy az Európai Unió részeként miként és hogyan léptünk előrébb az elmúlt években.
Idén augusztus 20-án egy nagyszabású nyitórendezvénnyel indul az Európa Túra az Erzsébet térről, hogy aztán az ország több pontján mutassa be a Nemzeti Fejlesztési Terv eredményeit. A roadshow indítása igazi családi programot kínál, mert mindamellett, hogy Fejlesztések Sétányán informálódhatunk az uniós pályázatokról, és megtekinthetjük a Fejlesztések Terepasztalát, rengeteg játékos vetélkedőn, kerékpár és sportversenyen vehetünk részt. Bárki próbára teheti önmagát a minigolf szigeteken, az olimpiai ugrálóvárban, tesztelheti gömbérzékét a kézi-, kosár- és futballpályán esetleg a műjégpályán mérkőzhet meg hírneves sportolóinkkal, vagy felverekedheti magát a csúcsra a mászófalon. A sportevékenység által elégetett kalóriákat pedig az Európa ízeit felvonultató pavilonsoron lehet pótolni, de itt várják azokat is aki hajlamosak a sok izgalom hatására megéhezni.
És az izgalmakat fokozandó, meg hogy a jövő kézzelfogható legyen a Jövő Ösvényén egy segway névre hallgató futurisztikus városi járművet is kipróbálhatnak az érdeklődők.

Mindig is vágyam volt, hogy visszamenjek az időben, valahova a középkorba, kicsi gyerekkoromtól fogva. Ha most lennék gyerek, biztos nyúznám a szüleimet, hogy menjünk ki a Kossuth térre 20-án. Azt hiszem, nagyon élvezném, ami ott lesz. Nem lesz ez rossz felnőtt fejjel sem, de a gyerekeknek ez igazi, felejthetetlen élmény lesz.

Az időutazást úgy értettem, ahogy: nem kell beszállni egy furcsa szerkezetbe és bekapcsolni az öveket, anélkül is a középkorban találjuk magunkat. Lesznek korhű jelmezek, zászlók, sátrak, lovak (milyen gyakran találkozunk Pesten lóval?). Lesz királyi törvénykezés, szóval nagy földeket adományoznak a lovagoknak, lesznek megkérdőjelezhetetlen rendeletek, nagy döntések. Ja és ha épp arról van szó, remeghetnek a latrok, akkoriban nem voltak elnézőek a királyok. :-) Lesz azért nagyságában is egyszerű bölcsesség is, Szent István politikai és emberi értékeiről árulkodó intelmei fiához, Imre herceghez.

A téren lesz olyan, amit ma már vidéken is ritkán látni: kovácsmesterség bemutató, ahol bizonyára meg is lehet fogni a kalapács nyelét - ha a lurkók elbírják. Lesz mindenféle kézművesség, jurták, és ha megéhezünk, karnyújtásnyira zajlik majd a kenyérfesztivál, ahol jóféle magyar kajákhoz finom kenyeret ehetünk.

A legbátrabbak meg is mérkőzhetnek, mert lesznek különböző hadi feladatok, ahol a hősök fakardot kapnak ajándékba, és Szent István királyunk testőrségének tagjává válhatnak. Ha lenne gyerekem, ezer, hogy kivinném. :-)

Ha ide kattintatok, minden tavalyi képet megtaláltok a rendezvényekről (persze lesz majd az ideiekről is). Érdemes böngészni közöttük, mert van néhány szép darab. Meg egypár meredek is. :-)

A tűzijáték olyasvalami, ami gyerekkoromban lenyűgözött, és azóta sem tudok szabadulni tőle. És hihetetlen, hogy mennyi új és új "figurát" tudnak kitalálni. Nem is értem, hogy lehet ilyet megtervezni, mindig is csodáltam a pirotechnikusokat.

Az idén olyan tűzijáték lesz, amilyet idehaza még sosem lehetett látni. Annyi biztos, hogy lesznek aranyszínű "sárkánytojások", amikre nagyon kíváncsi vagyok. Meg fognak emlékezni a készítők az olimpián éppen "szolgálatot teljesítő" sportolókról is - az, hogy hogyan, egyelőre titok. :-) 

Ráadásul új lesz a zene is. Mai zeneszerzők írtak régi nagyok (Bartók, Liszt, Kodály, Lehár, Erkel) műveire alapozva műveket. Ez már önmagában izgalmasan hangzik. És erre még jön a tűzijáték.

Az idén is lesz hagyományos tisztavatás, és persze az idén is a Hősök terén. Az avatást megelőzően mazsorettek fognak végigmenni az Andrássy-úton, akiket katonazenekarok kísérnek. Aki látott már katonazenekart, az tudja, hogy van egy stílusuk, öröm nézni-hallgatni őket. A zenekarok kilenc körül indulnak el az Oktogontól, és kábé tízre érkeznek meg a Hősök terére.

Itt aztán a fiatal tiszthallgatókat Európa, de talán a világ egyik legszebb terén avatják (mondom ezt úgy, hogy én jártam már egypár szép téren egypár szép városban). Miután az avatás véget ér, magyar vadászrepülők, és harci helikopterek kötelékben repülnek el a tér felett, ami már önmagában sem mindennapos látvány. Lesz még megint katonazene, meg őrségváltás délben.

Azon túl, hogy mi, mai magyarok is ott leszünk páran, szép társaságuk lesz a fiatal tiszteknek. Az emelvény magasán állva Szent Istvántól egészen Kossuth Lajosig, a legnagyobb magyarok néznek le majd rájuk. Én őszintén remélem, hogy kényelmes, nyugodt munkájuk, életük lesz. Reméljük, mindvégig csak békeidőben kell helytállniuk.

Tegye fel a kezét, aki nem szereti a kenyeret! Na ugye? Nincs olyan kínai, aki nem szereti a rizst. Ha magyarságról beszélünk, nekem mindig a magyar kaják jutnak eszembe először, ami talán nem elég emelkedett egyeseknek, de hatásos. Különben is, minden kajánk egy kicsi történelem is. A kenyerünk meg különösen, mert nem mindig volt.

Talán ezért is van ünnepe. Hajlamosak vagyunk egy átlag szerdán nem figyelni a kenyérre, mert még az éjjelnappaliban is kapunk. De azért, ha beszélgettünk nagyanyánkkal, nagyapánkkal, tudjuk, hogy ez nem volt mindig így. És ha nincs kenyér, akkor még az isteni lecsó sem az igazi, mert hát mivel együk, igaz?

Szóval nem véletlen ez a kenyérünnep, az új kenyér ünnepe. A kenyér korokon átívelő siker, mert hol vannak már a törökök, meg a tatárok, meg a habsburgok, németek, szovjetek, de kenyér még mindig van. Ma megint inkább fekete, mint amit Petőfi evett otthon - emlékeztek? - de ma már ez a trend. És barna, és magos, és rozsos, és ha mégis fehér, akkor meg puha, és remekül lehet vele pörköltet tunkolni (amit mindenki szeret és kész). Mert tessék elhinni, amíg kenyér van, addig nagy gond nem lehet. Mert a kenyér jó.

És ezért az idén is meg fogjuk ünnepelni a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének aktív közreműködésével a Kossuth téren, augusztus 20-án. Lesz ismét hagyományos kenyérsütés, látványpékség, népi játékok, zenés-táncos produkciók, gasztronómiai műsorszámok, ami a lehető legjobb buli minden haspártinak. Lesz helyszíni kenyérsütő-oktatás, meg hát persze evés-ivás, meg minden, ami felnőttnek, gyereknek jó.

Megint egy évvel öregebbek lettünk, és hogy tanúbizonyságát adjuk, hogy nem csak egy újabb év rakódott ránk, a fejlődésnek a születésnapi bulin is látszódnia kell. Ennek jegyében a tűzijáték felvezető zenéjét a város több pontján felállított színpadoknál lehet élvezhető módon meghallgatni, és hogy a felvonultatott technika ne legyen kihasználatlan, miután kigyönyörködtük magunkat a rakéták fényeiben, utcabál keretein belül tovább folytatódhat az ünneplés.
Zene, tánc, buliiii!

Idén is a zászlófelvonás adja meg a jelet az ünneplés megkezdésére. Már annak, aki ünnepnapon felkel korán. Én valószínűleg kihagyom. Biztosan ott lesz viszont a Magyar Honvédség katonazenekara, valamint a gyalogos Díszzászlóalj, akik a történelmi zászlókat viszik. (Mondjuk ők katonák nekik ez dicsőséges munkaköri kötelesség.) És persze az ünnepségen részt vesznek a közjogi méltóságok is.

És miután a lezajlottak a protokolláris események lerúgom magamról a paplant és kezdődhet a buli!

Tavaly is volt torta. Idén meg már egyenesen a hagyomány jegyében készül az újabb édes meglepetés. Meg is sértődnénk, ha nem készülne most is valami különleges, vagy épp a madártejes finomságot is lepipáló finomság.

Ha minden igaz, akkor a cukrászok már leszűkítették a versenyzők körét három receptre, és én csak arra várok, hogy felkérjenek egy kellemes hangulatú kóstolásra, hogy segítsek eldönteni, hogy barackpálinkás, borhabos, avagy szilvás torta készüljön az Ország Születésnapjára. Biztos, hogy kevesen vállalnák magukra nyugodt lelkiismerettel, hogy eltalálják egy ország ízlését, de én úgy gondolom, hogy bármelyik tortára böknék, nem tévednék nagyot. Szóval bármelyik lesz is a befutó, mindenki megkóstolhatja majd a tortát, ahogy a tavalyit is meg lehetett közel 400 cukrászdában.