Arra gondoltatok már, hogy a Hősök terén a középső oszlop tetején ki az az angyal, aki a Szent Koronát a magasba tartja? Nem? Pedig ez az angyal számtalan helyen visszaköszön, régi képeslapokon, könyvekben illusztrációként, festményeken.
A Szent Koronát valóban gyakran ábrázolják úgy, hogy azt egy angyal tartja magasba. Nem tudni pontosan, mikor tűnt fel először ez az ábrázolás, de nyilvánvalóan a Hartvik-legenda angyali jelenése ihlette. Azt az ősi magyar kifejezésmódot, hogy a korona az utódra száll, a néphagyomány ábrázolta ilyen konkrét módon.
A Hartvik-legenda István koronakérését meséli el. István Asztrikot küldte a koronáért és áldásért Rómába. Egyidejűleg a lengyelek fejedelme is hasonló kéréssel fordult Szilveszter pápához, aki már el is készíti nemzete számára a koronát. "De az Úr ismervén övéit, inkább választottját, Istvánt méltatta a földi korona jutalmára, hogy később a boldogabb örök koronával ékesítse. A meghatározott napon, midőn a kész korona a lengyelek vezérének küldendő lett volna, megelőző éjjel a pápának látomásban az Úr angyala megjelent, és szóla néki: holnap az első órában ismeretlen nemzet követei érkeznek hozzád, kik vezérük számára királyi koronát kérendenek apostoli áldással. A koronát tehát vezérüknek, amint kéri, minden tétovázás nélkül ajándékozd oda. Tudd meg, hogy az a királyi név dicsőségével élete érdemeiért őt illeti…" Így is történt, Asztrik kapta meg ezt a csodaszép koronát, és így került az angyal kezébe.
Szent István intelmeinek egyik mai napig érvényben lévő és ugyancsak megszívlelendő része a hatodik fejezet, amiben fiát az országba betelepülő idegenek megbecsülésére és az ország sokszínűségének megőrzésére inti. "Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad.” Kis hazánkban ma sokszor ennek ellenében haladunk, de a jótanács aktuálpolitikai vetülete helyett vegyük inkább számba, hogy mennyire színes manapság országunk, hány nemzetiség, hol és milyen számban lakja azt a 2001-es népszámlálás alapján!
Németek (62.233 fő) A közvélekedéssel ellentétben nem csak svábok, hanem jelentős részben bajor, osztrák, valamint pfalzi, hesseni, németalföldi és elzászi eredetűek, de nagyrészük asszimilálódott. Baranyában, Tolnában, Bács-Kiskun megyében és Budapest környékén élnek nagyobb számban.
Szlovákok (17.693 fő) Békés megyében élnek a legtöbben, de a Pilis hegység egyes falvaiban és Nógrád megyében is előfordulnak, ha csak szórványosan is.
Horvátok (15.620 fő) Az ő lakhelyük leginkább a Horvátországgal szomszédos határ menti övezetek, de találhatók horvát falvak az Alpokalja egyes részein, Mosonmagyaróvár és Sopron mellett is, ez utóbbiak a gradistyei horvátok.
Románok (7.995 fő) A román határ mellett, főként Gyula környékén élnek nagy számban, illetve Budapesten is él egy néhányezer fős román kisebbség. Többségi településük Méhkerék (Micherechi).
Ukránok (5.070 fő) Részben az Ukrajnával határos területek lakói, de nagyobb részük az országban szétszórtan él, főként a fővárosban. Érdekesség, hogy a ruszinokkal tulajdonképpen azonos népcsoportot alkotnak.
Szerbek (3.816 fő) A szerbek a Duna-menti településeken, leginkább Budapesten, valamint Szentendre, Szeged, Pécs és Ráckeve környékén honosak. Az egyetlen magyarországi szerb többségű település Lórév (Lovra).
Szlovének (3.040 fő) A magyarországi szlovének a magyar elnevezésüknek (vend) megfelelő Vendvidéknek nevezett Szentgotthárd környéki területen élnek.
A felsoroltakon kívül hazánk területén élnek még lengyelek (2.962 fő), görögök (2.509 fő), bolgárok (1.358 fő), ruszinok (1.098 fő), örmények (620 fő). Valamint ezen kívül 16.081 fő hivatalosan nem elismert kisebbséghez tartozó állampolgár (például zsidók, kínaiak stb.), és hazánk egyetlen etnikai kisebbségéhez tartozó cigányok (190.046 fő)
Becsüljük meg őket, és velük együtt vigyázzunk közös hazánk sokszínűségére!
Az hogy a Koronán ferde a kereszt olyannyira nyilvánvaló, hogy még egy általános iskolás is tisztában van vele, de még azzal is, hogy merrefelé dől. Azt hogy mitől ferde, viszont már kevesen tudják. De mindenki tudni véli. Merthogy rengeteg mendemonda kapcsolódik ehhez a kis anomáliához. Van olyan feltételezés, hogy maga István a ludas, és királlyá választásának tiltakozása közben ütötte el a fején a keresztet. Más hagyományok szerint akkor történt a baleset, amikor Mária Terézia kimentette azt Budáról a törökök elől, és nagy kapkodásban leejtették. De van, aki a sérülést 1848-49-es szabadságharc idejére datálja, amikor a királyi ékszert rablók szerezték meg, akik az osztozkodás közben elharapódzott vita, illetve az ezt kísérő sok rángatás során alakították kis a mindenkori uralkodó fejdíszének mai formáját.
A valóság ezeknél sokkal prózaibb! A kereszt elferdülését minden bizonnyal egy 17. századi sérülés okozta, amely úgy keletkezhetett, hogy a koronaékszereket tartalmazó vasláda fedelét azelőtt csukták le, hogy benne a koronát megfelelően elhelyezték volna.
A Szent Koronára ma tanán gyakran gondolunk úgy, mint egyetlen, önálló ékszerre, pedig valójában több darabból, több évszázad során alakult ki, és hosszú folyamat során nyerte el a mai megjelenését.
Alapvetően két nagy részre, a felső és az alsó részre osztható. A felső részt a Szilveszter pápa által küldött latin korona. Ez nem önálló tárgy, önmagában sosem használták, abból a célból készült, hogy a szegélyhez erősítsék, és ezáltal kupola formát kölcsönözzön a kész koronának. A keresztben hajló aranypántokon az előtérben az isteni fölség látható, négy oldalán nyolc apostol zománcképe. Krisztus tanítványainak a számát jelképezi az a hetvenkét gyöngyszem, ami ezen felül díszíti a felső részt.
Az alsó rész Bizáncból küldött női korona, amelyet eredetileg I. Géza magyar király (1074-1077) feleségének készítettek. Ennek a zománcképein katonaszentek láthatók, Dömötör, Mihály és György, akik az uralkodót a háborúban segítik. Mellettük látható Kozma és Damján, akik a király egészségét oltalmazzák.
A XII. század végén állították össze a két darabot. Így az akkor megalkotott korona nagyvonalakban már hasonlított a maihoz. A tetejét díszítő, a kereszténységet jelképező kereszt jóval később, csak a XVI. században került rá. Meglehetősen durva módon illesztették a helyére, ezáltal a Krisztus-ábrázolást átlyukasztották. A kereszt vélhetőleg a XVII. században ferdült el, amikor a koronát őrző vasláda fedelét azelőtt csukták le, hogy a koronát biztonságosan elhelyezték volna a ládában.
Persze az asszociációt nagyban elősegítette a dal rádióban történő felcsendülése is. S ha bárki rákeres (vagy egyszerűen csak kattint) láthatja, tényleg ilyenek a zászlók! :) (Illetve természetesen a címerek is).
Apropó „hattyús família": az átlőtt címerállat is egyfajta „heraldikai hungarikum". Az említett hattyús Bethlen címer mellett a legérdekesebb a Bocskai címer: a korai magyar heraldika gyöngyszeme a szemein nyíllal átlőtt oroszlán. Jellegzetesen magyar még a nyakon átlőtt szarvas, illetve a két nyakán átlőtt hattyú is. Érdemes tehát nyitott szemmel és füllel járni!
Vetélkedő: nem találtam meg a "szőlő mellett karddal átszúrt sisakosok" megfejtését. "Mutass példát... és egy ország büszke rád!"
István király élete sem volt fordulatoktól és kalandoktól mentes, de hozzá kapcsolt ereklyék talán még rajta is túltesznek.
A Korona mellett a Szent jobbnak is megvan a maga története. Egyes eredetmondák szerint államalapító királyunk maga vágta le midőn hirtelen felindulásból arcul ütötte édesanyját, de a valóság ennél kevésbé patetikus de majdnem hasonlóan véres.
Eredetileg teljes kart egy Merkur nevű Benedek-rendi szerzetes választotta le a testről és őrizte bebalzsamozva a berettyóújfalui családi monostorában, innen került elő 1084. május 30-án, miután az előző év augusztusi szenté avatáson nem találták az exhumált testen, és szerfölött kerestette I. László. Az hogy mára csak a kézfejet láthatjuk a középkor bizarr ajándékozási szokásainak köszönhető. Nagy Lajos 1370-ben a felkarral pecsételte meg a magyar-lengyel barátságot, Zsigmond király pedig V. Habsburg Albert herceget örvendeztette meg egy másik darabbal a magyar-német perszonáluniót erősítve meg ily módon. Hát, mondhatnánk, hogy ez is a baráti jobb egyfajta értelmezése...
Szent István király udvarában kicsik és nagyok a történelemmel ismerkedhettek. Játszva, szórakozva és látványosan illusztrálva, ahogy azt a mellékelt videó is mutatja:
Mindig is vágyam volt, hogy visszamenjek az időben, valahova a középkorba, kicsi gyerekkoromtól fogva. Ha most lennék gyerek, biztos nyúznám a szüleimet, hogy menjünk ki a Kossuth térre 20-án. Azt hiszem, nagyon élvezném, ami ott lesz. Nem lesz ez rossz felnőtt fejjel sem, de a gyerekeknek ez igazi, felejthetetlen élmény lesz.
Az időutazást úgy értettem, ahogy: nem kell beszállni egy furcsa szerkezetbe és bekapcsolni az öveket, anélkül is a középkorban találjuk magunkat. Lesznek korhű jelmezek, zászlók, sátrak, lovak (milyen gyakran találkozunk Pesten lóval?). Lesz királyi törvénykezés, szóval nagy földeket adományoznak a lovagoknak, lesznek megkérdőjelezhetetlen rendeletek, nagy döntések. Ja és ha épp arról van szó, remeghetnek a latrok, akkoriban nem voltak elnézőek a királyok. :-) Lesz azért nagyságában is egyszerű bölcsesség is, Szent István politikai és emberi értékeiről árulkodó intelmei fiához, Imre herceghez.
A téren lesz olyan, amit ma már vidéken is ritkán látni: kovácsmesterség bemutató, ahol bizonyára meg is lehet fogni a kalapács nyelét - ha a lurkók elbírják. Lesz mindenféle kézművesség, jurták, és ha megéhezünk, karnyújtásnyira zajlik majd a kenyérfesztivál, ahol jóféle magyar kajákhoz finom kenyeret ehetünk.
A legbátrabbak meg is mérkőzhetnek, mert lesznek különböző hadi feladatok, ahol a hősök fakardot kapnak ajándékba, és Szent István királyunk testőrségének tagjává válhatnak. Ha lenne gyerekem, ezer, hogy kivinném. :-)
