2009. augusztus 3., hétfő
Bevallom őszintén, hogy eddigi életem során nem sok augusztus huszadikai ünnepségen vettem részt a fővárosban. Gyermekkoromban leginkább a nagyszüleimnél, Ozorán voltam e jeles napon, ahol ez a nap a templom védőszentjének, a falu búcsújának a napja. A koreográfia ugyanaz, mint bármely más faluban ilyen alkalmakkor, de ez nekem gyerekként megunhatatlan és minden évben nagyon várt esemény volt. Már az a része ami az után jött, hogy túljutottam az ünnepi szentmisén és a körmeneten, az utóbbin lehetőség szerint úgy hogy ne nekem kelljen vinni a feszületet a menet elején. Mert utána irány vándorvurstli, bazárok, vattacukor, a sörkert, az utcabál. Rég nem látott rokonság, vendégsereg, ünnepi lakoma mindenhol. Egy napra átalakult, kiöltözött a falu. Ünnepelt. Higgyétek el volt olyan szép és élvezetes, mint bármelyik tűzijáték…
