gasztronómia bejegyzései

Csaknem tizenötezer ember volt kíváncsi ma délelőtt az Andrássy úton a katonazenekarok és a lovas díszegység parádés felvonulására, majd az ezt követő ünnepélyes tisztavatásra a Hősök terén.

Az ifjú hadnagyok ünnepélyes avatását követően került sor a haditechnikai bemutatóra. Ma bizony utoljára írtak le Budapest ege felett tiszteletkört a MIG-29-es típusú vadászgépek. A különböző típusú MIG-ek csaknem negyven éven keresztül szolgáltak Magyarországon, a 29-es mai búcsúrepülése után már a Gripenek váltják fel őket a magyar haderőben.

A bemutató után sokan ottmaradtak a téren, hogy megnézzék a katonazenekarok muzsikáját, és az őrségváltást.

Gondolkodtatok már azon, hogyan alakultak ki a mai ételek? Mert az ugye világos, hogy régen is volt hús, meg hal, meg zöldségek, de azért gondolom senki nem úgy ébredt fel, hogy ma a világon először ő fog harcsapaprikást készíteni túrós csuszával. Őszintén szólva, ha vissza lehetne menni az időben, szeretnék ott lenni a magyar gasztronómia mérföldköveinél.

Na akkor nézzük: a honfoglalás előtti ködbe vesző időkben eleink még az uráli őshazában, messzi vidékeken éltek, és vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel foglalkoztak. Ekkor már ismerték a nyárson sütést, és a főzést, de ebben az időben már létezett a füstölés is, vagyis őseink már akkor tudták mi a jó.

A Krisztus utáni 8. - 9. században az ősmagyarok már ismerték a szőlőművelést, a téli szálláshelyük körül különféle gabonákat termeltek. Az állandó vándorlás "mobil konyhát" követelt meg az ősmagyaroktól. A főzéshez ekkor már bográcsot használtak. Ma is élő, ázsiai szokás szerint őseink mozsarakban porrá zúzták a csontokról lefejtett, lesütött és megsózott húst. A húsport útjaikra bőrzsákokban vitték. Ebben az időben - szintén a vándorlás miatt - már tejporszerű anyagot, kurut készítettek, és szárított tésztát vittek magukkat a folytonos vándorlásokon. A húsos zacskó, amit a nyeregre akasztottak és az a tény, hogy a feltört hátú ló sebeit nyers hússzelettel gyógyították, az alapja annak a téves állításnak, hogy a „magyarok nyereg alatt puhították a húst”.

A honfoglalás idejéről nem sok emlék maradt ránk, ami az étkezési szokásokat illeti. A rokon népek gasztronómiája alapján azonban valószínűleg a gulyásleveshez hasonló ételt már főztek ekkor a magyarok. Az akkor még burgonya és a paprika nélkül készített gulyás hús (borsos hús), a szárított hús és tésztafélék (lebbencs, tarhonya), a töltött káposzta őse, a kásák, a tejes ételek, a lótejből erjesztett ital, a kumisz ekkor már mind ismert volt a magyarok előtt.

Az államalapítás után elterjedt ételek voltak a különböző sült lepények, amelyeket gabonaőrleményből különböző kerek köveken sütöttek. Itt már használták a magyarok a rozsot, a zabot, és a magyar államiság első századaiban már ették a legrégebbi magyar tésztaféleséget, a galuskát (vagy nokedlit). Ismerték, és fogyasztották a káposztát, a tormát, a borsót, a hagymát és a különféle salátákat. Az ételek ízesítésére sót, mézet, ecetet használtak fel. Ezekben az időkben már söröztek, és boroztak a magyarok az evés mellé, szóval az a "sötét" középkor nem is lehetett annyira árnyékvilág.

Sok konyhakerti zöldségnövény termesztését a kolostorok szláv szolgáitól tanulták meg a magyarok. Fokozatosan birtokba vették a dunántúli elvadult szőlőket. A falvak egész sora foglalkozott méhészettel. Szent István idejében már nagy kondákban hízlaltak disznókat, amelyek a közhiedelemmel ellentétben nem mangalicák voltak, inkább a mai vaddisznóra hasonlító fajtáról van szó.

A X. - XI. században a magyarok más ismertek voltak levesszeretetükről. Ekkoriban már készítették a túrót tartalmazó katrabuca levest, a ciberét, akáposztás, vagy tormás keszücét, és különféle gyümölcsleveseket. Mind a leveseknél, mind a húsételeknél régen a paprika helyett borsot használtak.

Ha kicsiny hazánkról, annak születésnapjáról esik szó akkor illik megjegyezni, hogy ez itt bizony Európa közepe, és ezen logika mentén muszáj megmutatni az ünnepségsorozat keretein belül is, hogy az Európai Unió részeként miként és hogyan léptünk előrébb az elmúlt években.
Idén augusztus 20-án egy nagyszabású nyitórendezvénnyel indul az Európa Túra az Erzsébet térről, hogy aztán az ország több pontján mutassa be a Nemzeti Fejlesztési Terv eredményeit. A roadshow indítása igazi családi programot kínál, mert mindamellett, hogy Fejlesztések Sétányán informálódhatunk az uniós pályázatokról, és megtekinthetjük a Fejlesztések Terepasztalát, rengeteg játékos vetélkedőn, kerékpár és sportversenyen vehetünk részt. Bárki próbára teheti önmagát a minigolf szigeteken, az olimpiai ugrálóvárban, tesztelheti gömbérzékét a kézi-, kosár- és futballpályán esetleg a műjégpályán mérkőzhet meg hírneves sportolóinkkal, vagy felverekedheti magát a csúcsra a mászófalon. A sportevékenység által elégetett kalóriákat pedig az Európa ízeit felvonultató pavilonsoron lehet pótolni, de itt várják azokat is aki hajlamosak a sok izgalom hatására megéhezni.
És az izgalmakat fokozandó, meg hogy a jövő kézzelfogható legyen a Jövő Ösvényén egy segway névre hallgató futurisztikus városi járművet is kipróbálhatnak az érdeklődők.

Tegye fel a kezét, aki nem szereti a kenyeret! Na ugye? Nincs olyan kínai, aki nem szereti a rizst. Ha magyarságról beszélünk, nekem mindig a magyar kaják jutnak eszembe először, ami talán nem elég emelkedett egyeseknek, de hatásos. Különben is, minden kajánk egy kicsi történelem is. A kenyerünk meg különösen, mert nem mindig volt.

Talán ezért is van ünnepe. Hajlamosak vagyunk egy átlag szerdán nem figyelni a kenyérre, mert még az éjjelnappaliban is kapunk. De azért, ha beszélgettünk nagyanyánkkal, nagyapánkkal, tudjuk, hogy ez nem volt mindig így. És ha nincs kenyér, akkor még az isteni lecsó sem az igazi, mert hát mivel együk, igaz?

Szóval nem véletlen ez a kenyérünnep, az új kenyér ünnepe. A kenyér korokon átívelő siker, mert hol vannak már a törökök, meg a tatárok, meg a habsburgok, németek, szovjetek, de kenyér még mindig van. Ma megint inkább fekete, mint amit Petőfi evett otthon - emlékeztek? - de ma már ez a trend. És barna, és magos, és rozsos, és ha mégis fehér, akkor meg puha, és remekül lehet vele pörköltet tunkolni (amit mindenki szeret és kész). Mert tessék elhinni, amíg kenyér van, addig nagy gond nem lehet. Mert a kenyér jó.

És ezért az idén is meg fogjuk ünnepelni a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének aktív közreműködésével a Kossuth téren, augusztus 20-án. Lesz ismét hagyományos kenyérsütés, látványpékség, népi játékok, zenés-táncos produkciók, gasztronómiai műsorszámok, ami a lehető legjobb buli minden haspártinak. Lesz helyszíni kenyérsütő-oktatás, meg hát persze evés-ivás, meg minden, ami felnőttnek, gyereknek jó.