hagyomány bejegyzései

A Somogy megyei Papgáthoz kapcsolódó monda is hasonlóan érdekes, mint a kecskeméti szúnyogos, és szinten láplakó állatokhoz kapcsolódik. Ráadásul az esemény következményei máig kihatnak, ugyanis a helyiek megesküsznek, hogy az ottani békák sosem kuruttyolnak. De még csak nem is brekegnek, még pedig azért, mivel a Szent Király örökös hallgatásra átkozta az egész kétéltű népséget.

Békaszó

S az oly módon esett, hogy még mielőtt István csellel bevette volna Szalacska várát Koppány vezér lóra kapott s elmenekült. Hős uralkodón pedig hiába üldözte, nem tudta beérni, mert kettőjük lovai testvérek voltak, és István lova készakarva kisebbeket lépett, tudván, hogy ha István Koppányt utoléri, annak paripáját is megöli. Ennek ellenére István megközelítette a szökevényt a Papgátnál, de a hídon áthaladva, nem hallhatta a menekülő vezér paripájának a dobogását a békák kuruttyolása miatt, és így annak nyomát vesztette - ez oknál fogva a békákat örök némaságra átkozta.
Hát így esett az eset.

Szent Istvánnál hatékonyabban talán csak koszorús költőnk, Petőfi barangolta be Magyarországot, kis hazánk szinte minden településén él valami legenda, ami államalapító királyunkhoz köthető.
Kecskemét környékén például a Déllő tó és annak vérszívó szörnyei éltetik tovább a csodatévő uralkodót a nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, Ajtony ellen hadba induló István király serege a Déllő tó mellett ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban rengeteg kiéhezett szúnyog vette támadás alá.

"A szárnyas ellen"

A hős vitézek egy darabig állták a sarat és csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellent, de végül megfáradtak és a türelmüket is kezdték elveszíteni. Királyukat kérlelték, hát hogy vigye őket inkább igazi csatába, hadd harcoljanak, s vérüket inkább csapolja meg a harc heve, mint holmi ízeltlábúak, vagy mentse meg őket valahogy. A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Hamarosan csoda történt: hatalmas forgószél kerekedett és egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat!
Ha minden igaz…

Az hogy a Koronán ferde a kereszt olyannyira nyilvánvaló, hogy még egy általános iskolás is tisztában van vele, de még azzal is, hogy merrefelé dől. Azt hogy mitől ferde, viszont már kevesen tudják. De mindenki tudni véli. Merthogy rengeteg mendemonda kapcsolódik ehhez a kis anomáliához. Van olyan feltételezés, hogy maga István a ludas, és királlyá választásának tiltakozása közben ütötte el a fején a keresztet. Más hagyományok szerint akkor történt a baleset, amikor Mária Terézia kimentette azt Budáról a törökök elől, és nagy kapkodásban leejtették. De van, aki a sérülést 1848-49-es szabadságharc idejére datálja, amikor a királyi ékszert rablók szerezték meg, akik az osztozkodás közben elharapódzott vita, illetve az ezt kísérő sok rángatás során alakították kis a mindenkori uralkodó fejdíszének mai formáját.
A valóság ezeknél sokkal prózaibb! A kereszt elferdülését minden bizonnyal egy 17. századi sérülés okozta, amely úgy keletkezhetett, hogy a koronaékszereket tartalmazó vasláda fedelét azelőtt csukták le, hogy benne a koronát megfelelően elhelyezték volna.

Bevallom őszintén, hogy eddigi életem során nem sok augusztus huszadikai ünnepségen vettem részt a fővárosban. Gyermekkoromban leginkább a nagyszüleimnél, Ozorán voltam e jeles napon, ahol ez a nap a templom védőszentjének, a falu búcsújának a napja. A koreográfia ugyanaz, mint bármely más faluban ilyen alkalmakkor, de ez nekem gyerekként megunhatatlan és minden évben nagyon várt esemény volt. Már az a része ami az után jött, hogy túljutottam az ünnepi szentmisén és a körmeneten, az utóbbin lehetőség szerint úgy hogy ne nekem kelljen vinni a feszületet a menet elején. Mert utána irány vándorvurstli, bazárok, vattacukor, a sörkert, az utcabál. Rég nem látott rokonság, vendégsereg, ünnepi lakoma mindenhol. Egy napra átalakult, kiöltözött a falu. Ünnepelt. Higgyétek el volt olyan szép és élvezetes, mint bármelyik tűzijáték…