katona bejegyzései

Huszárok más országokban is vannak, nem csak kis hazánk hadseregét erősítik, erősítették. A történelmi és uralkodó összefonódás okán itt van mindjárt Lengyelország, ahol már a 16. században Báthory István szervezett  lengyel királyként egy huszárcsapatot, amely azonban inkább testőrségnek volt mondható, akik a lengyel főnemesek fiaiból álló nehézlovasokat védték, illetve kísérték a harctérre.

Oroszországban a lengyelhez hasonló lovasságot szervezett IV. Iván orosz cár is, és ezeket a lovasokat guszári-knak nevezte, később ezek a főúri nehézlovasságként kialakított és alkalmazott csapatok I. Péter cár alatt vetették le a súlyos vérteket, és alakultak át könnyűlovasokká, s ekkortól harcoltak igazából huszár módra.

Az 1700-as évek elején sok magyar lovas menekült előbb Thököly bukása, majd a Rákóczi szabadságharc leverése után nyugatra. Az ő zsoldba állításukkal alakultak huszárcsapatok, huszárezredek Franciaországban, Luxemburgban majd később a poroszoknál és a bajoroknál. Mária Terézia uralkodása ideje alatt vívott háborúk alatt a porosz huszárok már majdnem olyan nagy hírnevet vívtak ki maguknak, mint a magyar huszárok viszont ezeknek a híres huszároknak 60-70%-a nem német, hanem magyar lovas volt. Ráadásul a szatmári béke után magyarokkal szervezett huszárezredek legénysége az évek során nemhogy kisebbedett volna, hanem inkább folytonosan nagyobb lett, mert a császári-királyi huszárezredekből folytonosan léptek át magyar tisztek és legények a porosz huszárezredekhez. A német hadsereg is híres volt magyar huszárairól akik Nagy Frigyes idején emigráltak porosz területre.

Olaszországban az egyesítéséért vívott 1859-es itáliai háborúban Viktor Emanuel akkori szárd király Bethlen Gergely grófot, az 1848–49-es szabadságharc honvéd huszárezredesét bízta meg azzal, hogy magyar lovasokból huszárezredet (Usseri di Piacenza) szervezzen. 1860-ban pedig Garibaldi seregében magyarokból két huszárszázadot alakított, akik főleg a Capua alatt vívott döntő csata alatt tüntették ki magukat.