A tavalyi évhez hasonlóan az idén is lesz Kenyérfesztivál a Kossuth-téren. Megint lesz sok látnivaló, most is lesz számtalan féle-fajta kenyér, kemencék, és úgy általában kicsik és nagyok mindent megtudhatnak a kenyér készítéséről, az ahhoz kapcsolódó hagyományokról, mezőgazdasági ismeretekről.
Az eseményen megtudhatjuk hogy lesz az elvetett gabonából kész kenyér, milyen fázisokon megy át az alapanyag. Kiderül mitől fehér a fehér kenyér, és mitől barna a barna kenyér. Persze nem csak az elméletnek adnak a szervezők és a résztvevők, hanem lesz nyilvános kenyérsütés is, akár ki is lehet próbálni, hogyan kell kenyeret sütni.
Lesz aztán egy csomó minden más is, ami a kenyérrel rokon: kürtőskalács, rétesek, perec, palacsinta, lángos, és lesznek azért szörpök, arra az esetre, ha valaki megszomjazna. Lesznek kifejezetten egészséges kenyerek is, szóval fekete, magvas, rozsos és még ezer másféle.
A hagyományok megismertetése sem áll meg az elméletnél, lesz néptáncoktatás, zenés játszóház, népi hangszerek, együttzenélés, mesemondás, a legkisebbeknek sólisztgyurmázás, a gyerekek tehát csupa érdekeset és jót tanulhatnak. Azt hiszem, hogy tényleg nagyon érdekes a program, mindenkinek mondanám, akinek gyereke van, hogy szépen fogja kézen, és vigye ki augusztus huszadikán a Kossuth térre, a Néprajzi Múzeum elé.
A kenyeret mindenhol a világon esznek, vagy legalábbis valami olyasmit, amit mi kenyérnek nevezünk. Nézzünk körül a kenyér ünnepe előtt, máshol hogyan, s miből készül a mindennapi. Álljon itt egy gyors körkép, kapkodó válogatás az őrölt gabonafélét tartalmazó sült áruk piacáról. Ciabata:
Mint a neve is mutatja, öreg papucsra hasonlít ez a kovásszal, tejjel és (mivel olasz) némi olivaolajjal készített kissé savanykás ízű cipóféleség, ami önmagában fűszeres olajba mártogatva is megállja a helyét. Focaccia:
Zöldfűszeres sokfunkciós lapos kenyér, lepény. Előételként, leves mellé, vagy szendvicsalapként is megállja a helyét. Rozmaringgal esetleg zsályával készítik.
Muffletta
Ropogós héjú, szezámmagos szicíliai kenyér, ami New Orleansban tett szert a világhírre, a vele azonos nevű szendviccsel. Hasonlít a mi kerek paraszt-kenyerünkre, de attól kicsit kényesebb, és ami érdekes: a tésztájába kerül egy kis cukor is. Panini Szintén a talján konyhát dícséri ez a fehérlisztből készült kis bagettre hajazó pékáru. Az élesztő mellett természetesen ennek is fontos összetevője az extra szűz olivaolaj. Bagett
Ha már szóba került… Hosszú francia kenyér, ami igazán kovásszal elkészítve jó, és ha tökéleteset akarunk alkotni, akkor a sütőbe helyezzünk egy lábasban vizet, a párától lesz egyszerre a belseje omlós a héja pedig roppanós. Bagel
Lengyel, zsidó különlegesség. Előbb főzni aztán sütni kell ezt a lyukas fánkra emlékeztető zsömleféleséget, aminek ugyanolyan fontos összetevője a malátakivonat, mint a tetején a magvak. Hallal, rákkal isteni!
Tortilla
Mexikói lepény. Legfontosabb összetevője a kukoricaliszt és a vaj, nem kelesztik, de egy kis sütőport elbír. A töltelékek és a hajtogatási módoknak köszönhetően a végtelenségig variálható a felhasználhatósága, olajban kisütve chips-ként is elhíresült. Pita
A zsebek legyártásához többszöri kelesztés (ergo: türelem) és forró sütőlap (vagy kemence) szükségeltetik. Keleti ízesítésű töltelékkel autentikus, de tapasztalataim szerint elbírja a kísérletezgetést.
Ma a Kossuth téren volt (illetve még tart) egypár jó program. Volt ott kenyérfesztivál, ítélkezett Szent István, és volt az ökörsütéstől kezdve a kézműves foglalkozásokig minden, egy nagy csomó jó program. Íme, itt vannak a képek!
Tudtok kenyeret sütni? Én nem, de amúgy érdekelne, mert néha a boltokban szörnyű dolgokat árulnak kenyér címén. Nos, a kenyér ünnepén erről is szó is lesz, sőt hát nem csak szó, hanem konkrétan meg lehet tanulni kenyeret sütni. Komoly. Amit régen mindenki tudott, és ma meg megint egyre többen tudják. Mert a házi kenyér jó. A nagyüzemi kenyerek között is vannak nagyon jók, de hát vannak olyanok is, amelyek nem annyira. Értitek.
Szóval a kenyérfesztiválon mindenki amatőr pékké válhat, már csak ezért is érdemes jönni majd a Kossuth-térre augusztus 20-án.
Egy csomó minden lesz még, amiről már írtunk, meg olyanok is, amiről még nem. Ilyen például a sok-sok népzene, a szalmabábuk készítése, száraztészta-formák készítése. És a legjobb, a sólisztgyurmázás, mert azt én mindig rágcsáltam az óvodában, ha éppen a felnőttek nem néztek oda. Most már én vagyok a felnőtt, merjen valaki rámszólni, ha rágcsálom a sólisztgyurmát! Na, itt a felnőttkor egy újabb előnye.
Tegye fel a kezét, aki nem szereti a kenyeret! Na ugye? Nincs olyan kínai, aki nem szereti a rizst. Ha magyarságról beszélünk, nekem mindig a magyar kaják jutnak eszembe először, ami talán nem elég emelkedett egyeseknek, de hatásos. Különben is, minden kajánk egy kicsi történelem is. A kenyerünk meg különösen, mert nem mindig volt.
Talán ezért is van ünnepe. Hajlamosak vagyunk egy átlag szerdán nem figyelni a kenyérre, mert még az éjjelnappaliban is kapunk. De azért, ha beszélgettünk nagyanyánkkal, nagyapánkkal, tudjuk, hogy ez nem volt mindig így. És ha nincs kenyér, akkor még az isteni lecsó sem az igazi, mert hát mivel együk, igaz?
Szóval nem véletlen ez a kenyérünnep, az új kenyér ünnepe. A kenyér korokon átívelő siker, mert hol vannak már a törökök, meg a tatárok, meg a habsburgok, németek, szovjetek, de kenyér még mindig van. Ma megint inkább fekete, mint amit Petőfi evett otthon - emlékeztek? - de ma már ez a trend. És barna, és magos, és rozsos, és ha mégis fehér, akkor meg puha, és remekül lehet vele pörköltet tunkolni (amit mindenki szeret és kész). Mert tessék elhinni, amíg kenyér van, addig nagy gond nem lehet. Mert a kenyér jó.
És ezért az idén is meg fogjuk ünnepelni a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének aktív közreműködésével a Kossuth téren, augusztus 20-án. Lesz ismét hagyományos kenyérsütés, látványpékség, népi játékok, zenés-táncos produkciók, gasztronómiai műsorszámok, ami a lehető legjobb buli minden haspártinak. Lesz helyszíni kenyérsütő-oktatás, meg hát persze evés-ivás, meg minden, ami felnőttnek, gyereknek jó.
