lovas bejegyzései

Az idei tisztavatást is megelőzi a katonazenekarok programja, és a díszegységek felvonulása. A felvonulás reggel 8:45-kor indul az Oktogonról, innen vonul végig az Andrássy úton a Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegysége, és a Magyar Honvédség zenekarai. A díszegység és a zenekarok a Hősök teréhez érve balról megkerülik azt, és a Dózsa György út - Szépművészeti Múzeum - Olof Palme sétány útvonalon érkeznek meg tulajdonképpen a Hősök terére.

Bár a legtöbb nyelvben a könnyű vértezetű lovas katonát a magyarból átvett huszár szóval jelölik, azért illik megjegyezni, hogy eredetileg nem magyar szóról és nem magyar találmányról van szó. Bár már az 1400-as évek elejéről származó okmányok említik a huszár szót a mai formájában, valószínűleg a latin cursor (futó, futár) lehetett az eredeti esetleg, az olasz corsarius, illetve corsaroa (kalóz) ami a délszláv hurszar („rabló”) formán keresztül kerülhetett a magyarba.
Egy viszont szinte bizonyos, hogy Magyarországon először Mátyás király nevezte a könnyűlovasságot huszároknak. A királyi hadseregnek, a Fekete Seregnek oszlopos és megbecsült tagjai voltak ezek a huszárcsapatok. Akkoriban a lovaik apró termetű, de kitartó és edzett jószágok, a cserzett bőrből készült vértet viselő kopjákkal, szablyával és fokossal felfegyverzett lovasok pedig jobbára szerb földműves családok fiai voltak.
Mátyás után is kiemelt szerepet kaptak az osztrák és német hadseregekben a magyar huszárok, valamint a portyázó törökök ellen is felvették a harcot, de már nem képeztek állandó és önálló egységeket. A Rákóczi féle szabadságharcban jelentős volt a szerepük a kuruc hadviselésben, majd ezek után Mária Terézia és III. Károly idejében újra megnőtt a respektjük a magyar hadseregben is, amit vélhetően az Európában (magyar közvetítéssel) elterjedő hasonló egységek generáltak. II. József idejében cserélik le a kopjákat lőfegyverekre, s jelennek meg a karabélyok és pisztolyok. Az 1800. évi nemesi felkelés alkalmával a jász-kunok által kiállított nemesi lovasezredet a felkelő sereg feloszlatásakor reguláris huszárezreddé alakították át, azzal a megjegyzéssel, hogy ezen, a jász-kunok területén toborzott legénységgel kiegészítendő huszárezrednek tulajdonosa mindig a nádor lesz és ez így is volt 1850-ig. 1800-1859-ig a huszárezredek számát nem szaporították, bár időközben (1848) szerveztek egy horvát huszárezredet, de ezt 1851 elején ismét feloszlattak és keretével egy dzsidásezredet szerveztek.
Az 1848-as szabadságharc alatt (az aradi 13 vértanú közül 8 volt huszár) és 1859-ben olasz földön harcoló huszárok a tőlük megszokott eredményes módon tûntek ki. A vesztes magentai csatában a III. hadtestet a nyíregyházi huszárok mentették meg gyilkos kartácstűzben rohammal szétverve a franciákat. Solferinónál Majtényi kapitány 6 századdal vert szét egy egész lovas hadosztályt. Az 1866-os porosz háborúban 10 huszárezred vett részt. Itt kezdődött a fegyvernem jelentőségének rohamos hanyatlása az ismétlő- és sorozatfegyverek megjelenésével. Bár még teljes erővel indultak harcba a huszárok, de az I. világháborúban indított lovasrohamok nagy része már vérbe fulladt a géppuskákkal, drótakadályokkal megerősített állóháborúban. Így néhány sikeres lovas- és gyalogroham után a lóról leszállva és árokba bújva gyalogharcra kényszerültek. Asiago és Doberdó sziklapoklában, majd a Piave partján gyalog is hős huszárként harcoltak. A II. világháborúba belekényszerülve már a csonka ország egyetlen lovasdandára, majd huszárhadosztálya Ukrajnában a sikeres üldöző harcokban - Zwanczyk, Uman, Nikolajev és a Dnyeszter védelemben, majd a Pripjaty mocsaraiban, s 1943 óta először megállítva Varsóvál az orosz harckocsi-áradatot - mutatta meg, hogy milyen volt a magyar huszár. Végül 1945-ben amerikai hadifogság után hazatérve szűnt meg a világhírű magyar huszárok utolsó maradéka. A háború után felállított két huszárezredet 1954-ben szüntették meg.

Huszárok más országokban is vannak, nem csak kis hazánk hadseregét erősítik, erősítették. A történelmi és uralkodó összefonódás okán itt van mindjárt Lengyelország, ahol már a 16. században Báthory István szervezett  lengyel királyként egy huszárcsapatot, amely azonban inkább testőrségnek volt mondható, akik a lengyel főnemesek fiaiból álló nehézlovasokat védték, illetve kísérték a harctérre.

Oroszországban a lengyelhez hasonló lovasságot szervezett IV. Iván orosz cár is, és ezeket a lovasokat guszári-knak nevezte, később ezek a főúri nehézlovasságként kialakított és alkalmazott csapatok I. Péter cár alatt vetették le a súlyos vérteket, és alakultak át könnyűlovasokká, s ekkortól harcoltak igazából huszár módra.

Az 1700-as évek elején sok magyar lovas menekült előbb Thököly bukása, majd a Rákóczi szabadságharc leverése után nyugatra. Az ő zsoldba állításukkal alakultak huszárcsapatok, huszárezredek Franciaországban, Luxemburgban majd később a poroszoknál és a bajoroknál. Mária Terézia uralkodása ideje alatt vívott háborúk alatt a porosz huszárok már majdnem olyan nagy hírnevet vívtak ki maguknak, mint a magyar huszárok viszont ezeknek a híres huszároknak 60-70%-a nem német, hanem magyar lovas volt. Ráadásul a szatmári béke után magyarokkal szervezett huszárezredek legénysége az évek során nemhogy kisebbedett volna, hanem inkább folytonosan nagyobb lett, mert a császári-királyi huszárezredekből folytonosan léptek át magyar tisztek és legények a porosz huszárezredekhez. A német hadsereg is híres volt magyar huszárairól akik Nagy Frigyes idején emigráltak porosz területre.

Olaszországban az egyesítéséért vívott 1859-es itáliai háborúban Viktor Emanuel akkori szárd király Bethlen Gergely grófot, az 1848–49-es szabadságharc honvéd huszárezredesét bízta meg azzal, hogy magyar lovasokból huszárezredet (Usseri di Piacenza) szervezzen. 1860-ban pedig Garibaldi seregében magyarokból két huszárszázadot alakított, akik főleg a Capua alatt vívott döntő csata alatt tüntették ki magukat.

A huszadikai katonai parádé egyik leglátványosabb eleme (a légiparádé mellett) maga a Lovas Díszegység. A Mária Terézia által alapított Magyar Királyi Lovastestőrség, és a huszárhagyományok e továbbörökítőjét 2001-ben hozták létre, mondhatni rendeletileg. A Díszegység fontos feladatának tekinti a huszár hagyományok ápolását, és ezeket az értékeket felhasználva emeli az állami és nemzeti ünnepeink fényét, úgy hogy ezeken az eseményeken díszeleg, díszjárőr szolgálatot teljesít.  A díszegység az ORFK Köztársasági Őrezrednek van alárendelve az egység parancsnoka a Budapesti Rendőr-főkapitányság Lovas Alosztályvezetője.

De nem csak lovas rendőrök alkotják az egységet, a soraikban megtalálhatóak a somogysárdi Lovas Kiképzési Szakcsoport oktatói, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft lovasai. Sőt, szinte bárkinek adott a lehetőség a csatlakozásra, de mielőtt az „A jó lovas katonának…” kezdetű népi remekkel az ajkunkon vidáman becéloznánk a toborzóirodát, érdemes átolvasni a jelentkezési feltételeket, mert  csak az aspirálhat a tagságra, aki lovával együtt megfelel a szigorú követelményeknek valamint  aláveti magát e nemes feladat által támasztott még szigorúbb követelményeknek.